A bérmálkozásom /1987.06.07./ előtti héten nagy kegyelemben részesültem.
Egyik este, elalvás előtt kezembe vettem a Szentírást. Olvastam belőle egy részt, hogy ez maradjon bennem éjszaka. Elmélkedtem arról, amit olvastam Jézus életéről és szenvedéseiről.
Átéreztem a sok hálátlanságot, amit az emberektől kapott. Mennyi jót cselekedett, mégis keresztre feszítették.
Éjfél után lehetett, amikor egy lefátyolozott angyal megjelent előttem. Először nagyon megijedtem. Közölte velem, hogy ő azért jött, hogy elvigyen engem innen (lélekben) és megmutassa a Poklot és a Mennyországot.
Beleegyeztem. Reá bíztam magam egészen. Vezetőm, (így fogom ezután nevezni) egy mozdulattal lehetővé tette nekem, hogy a lelkem kilépjen a testemből és szellemi testet öltsön. Láttam magam az ágyon maradva, mintha aludnék. Nem sok közöm volt már az ottmaradt testemhez. Vezetőm megfogta a kezemet és az ablakon keresztül kiléptünk az utcára. Onnan szálltunk felfelé nagy gyorsasággal.
Egy kis idő múlva egy kietlen pusztaságra érkeztünk. A szárazságtól megrepedt a föld, sehol sem láttam növényzetet vagy akár egy élőlényt. Itt álltunk meg.
Vezetőm egy mozdulatától, amit a kezével tett lefelé a föld felé mutatva, nagy robajjal megnyílt a föld előttünk. Nagy mélységet láttam, melyen egy keskeny lépcső vezetett lefelé.
Vezetőm intett nekem, hogy a mélybe megyünk ezen a lépcsőn. Ö ment előttem, én utána. Amikor már elég mélyen lent voltunk, hirtelen robajjal bezárult fölöttünk a föld. Megijedtem, de a Vezetőm megnyugtatott, hogy ne féljek, nem lesz bántódásom. Minél lejjebb mentünk, annál jobban szorult a szívem. Úgy éreztem, hogy alig kapok levegőt. Közöltem a Vezetőmmel, hogy nem akarok tovább menni. De ő biztatott engem, így hát folytattuk utunkat.
Egyre erősebben éreztem a büdös, nyirkos, füstös levegőt, ami fojtogatta a torkomat. A nagy sötétségben mintha tűz világította volna meg azt a helyet. Láttam azokat a lelkeket, akik csont és bőr formájúak voltak. Emberi alakjukban kétségbeesve, nagy fájdalmukban nyögtek, szenvedtek a torokszorító, csípős, büdös levegőben. Mintha tűz égette volna őket. Önmagukon csodálkoztak, hogy ide jutottak. Meg akartak fogni engem, de nem érhettek el, mert egy láthatatlan fal elválasztott minket egymástól.
Szerettem volna segíteni nekik, de nem tehettem. Rajtuk már nem lehetett segíteni. Azt is megértettem, hogy úgysem fogadták volna el a segítségemet. Gőgjük olyan nagy, hogy nem fogadnak el semmilyen segítséget senkitől. Egymást gyűlölik és bosszút forralnak állandóan. Egymást hibáztatják, hogy ide kerültek. Kibírhatatlan volt ott lenni.
Ha a kegyelem nem erősített volna meg, nem bírtam volna ki azt, amit ott tapasztaltam. Vezetőm közölte velem: Ez a pokol. Ide jutnak azok a lelkek, akik egész életükben gyűlöletben éltek. Nem kérnek tanácsot és segítséget senkitől. Visszautasítanak mindent, amit másoktól kapnának. Egyedül önmagukban bíznak, megalázkodni nem tudnak. Mindent a saját dicsőségükre tesznek. Énjük erős falat képez körülöttük.
Ha eljön a halál órája, még fel van kínálva nekik az utolsó lehetőség a bűnbánatra. Ha ezt nem tudják jól felhasználni, vagy elfogadni, akkor az őket körülvevő fal megmarad.
Az ilyen lélek gőgjében hal meg. Nem Isten küldi őt a Pokolba, hanem ő maga választja azt, saját belátása szerint.
És mivel az ilyen lélekben nincs szeretet, csak bosszú és gyűlölet, a szeretet szikrája is égeti. Így még jobban felerősödik benne a gyűlölet. Ezt az állapotot az ember már a Földön is magában hordja, halála után csak szembesül önmagával.
Azt is megértettem, hogy minden a földi életünkben dől el, attól függően, hogy hogyan élünk. Saját magunk vagyunk a felelősek mindenért. Akik ezt nem fogadják el, örökösen másokat hibáztatnak. Földi életünk lehetőségeit mi kell felhasználjuk arra, hogy szeretettel győzzük le a bennünk lévő rosszat. A Pokolban már senki sem tud magán segíteni, és mi sem segíthetünk rajtuk. Borzalmas látvány volt. Ha teljességében fel tudtam volna fogni hol vagyok, belehaltam volna. Most már megértettem, miért kellett látnom ezt. Ha másvalaki mondta volna el nekem, nem hittem volna, hogy ilyen létezik. Vezetőm közölte velem, hogy csak egy részét láttam a Pokolnak. Reám való tekintettel hamarabb felvisz a felszínre.
Azt is mondta:
" Mondd el másoknak is amit itt láttál, mert az emberek nem hiszik el hogy ide lehet kerülni!
És még milyen könnyen! Először elhitetik veletek, hogy "nincs Pokol és nincs Mennyország sem”.
Így nem kell törődni semmivel. Tégy tanúságot a Pokol látásáról!" - szólt a Vezetőm.
A MENNYORSZÁG LÁTÁSA
/B. Madarász Éva a nagyfalui látnok látomásában/
- Most a Mennyországba megyünk, - szólt a Vezetőm.
Fogta a kezemet, és már száguldottunk is mind magasabbra a Mennyország felé. Csodálatos utazás után érkeztünk el egy olyan helyre, ahol minden a szivárvány színében ragyogott. Amit itt láttam, annak csak egy pici töredékét tudom leírni itt, most.
Nincs olyan szó, ami ki tudná fejezni azt, milyen a Mennyország. Megpróbálom hasonlatokkal kifejezni és érzékeltetni, mit is láttam és éreztem ott.
Beléptünk egy olyan helyre, ahol minden átlátszó volt. Mintha valami színes felhők szálltak volna ide-oda előttünk. Ott minden szeretetből van. Érezni lehet, hogy mindenki szeret téged és te is szeretsz mindenkit.
A szeretetet egy magasabb szinten élik itt meg.
Még több szint is van, ami egészen az Atyáig ér. Minél közelebb kerülnek az Atyához, annál tökéletesebbek a lelkek a szeretetben.
Én az első szinten voltam, - talán így fogalmazódik ez meg bennem. Angyalokat láttam a távolban, énrám néztek és a nézésük csodálatos volt. Ragyogtak a szeretettől. Az egyik angyal közelebb jött hozzám mosolyogva. Szép volt és fiatal. Sugárzott belőle a szeretet. Vezetőm azt mondta:
„Ő a te Őrzőangyalod.”
Nagyon boldog voltam. Meg akartam ölelni őt, de nem tudtam, mert nekem ez nem volt lehetséges. Ö mosolygott amikor látta, mit szeretnék tenni. Én azért nem tudtam megölelni az Őrzőangyalomat, mert még akkor nem kaptam meg a végleges szellemi testet, amit majd a halálunk után érdemelünk ki.
Jó volt érezni és tudni, hogy van Valaki, aki a szellemvilághoz tartozik, s a földön az a feladata, hogy sugallataival és óvásaival védelmezzen és tanítson minket, a szeretet cselekedeteinek a gyakorlására, hogy az Égbe jussunk.
Akik a Mennyországban vannak, Isten boldogító jelenlétét élvezik. Leírhatatlan öröm és boldogság van ott. Gondok, bajok és betegség nélkül, örök fiatalon élnek ott a lelkek.
Ez az érzés járja át a Mennyország összes lakóját, és ez soha nem ér véget. Örökké tart ez a boldogság Isten jelenlétében.
Nagyon jól éreztem ott magam. De Vezetőm közölte velem, hogy nekem vissza kell mennem a földre. Feladatot kaptam, amit el kell végeznem. El kell mondanom másoknak is, amit itt láttam és tapasztaltam.
De én nem akartam visszajönni a földre. Közöltem Vezetőmmel, hogy itt akarok maradni.
Akkor ő megmutatta nekem, mi lenne azokkal, akiket Isten reám bízott a földön, ha én nem térnék vissza. Ezt látva azonnal elvállaltam, hogy visszatérek. Megértettem, hogy a földön a legtöbb amit tehetünk, hogy szeretetre tanítsunk mindenkit, és mi is aszerint éljünk másokkal.
Halálunk után annak alapján leszünk megítélve, hogy mennyi bennünk a szeretet. Mit tettünk szeretetből, Isten dicsőségére - de nem a miénkre!
A Mennyben nincs hamisság, minden átlátható, még a szellemi testünk is, amit halálunk után kapunk.
Ha a földön jól éljük meg és felajánljuk Istennek a szenvedéseinket és a megaláztatásainkat, - érdemeket szerzünk a Mennyben. Ha kérjük Isten segítségét a nehézségek elviselésében, már itt a földön átszellemülhetünk, - átlátszóvá válhatunk - akkor halálunk után tisztítótűz nélkül mehetünk a Mennybe.
Nagyon meg voltam hatódva ezek után, és már vágytam visszajönni a földre, hogy gyakorlatba tegyem mindazt, amit itt tanultam.
Egy rövid búcsú után, - ami nagyon fájó volt, mert nehéz volt otthagyni a Mennyet, - Vezetőm intett és már száguldottunk is haza, oda ahonnan elindultunk.
Már ott is találtam magam a szobában, és visszatértem a földön hagyott testembe.
Az Úr Jézus leélt egy életet közöttünk, azért, hogy megmutassa nekünk, úgy kell élnünk mint Ö, hogy Isten országába jussunk. Kérjük Őrangyalaink védelmét, hogy sugallataikkal segítsenek nekünk és tanítsanak bennünket. Nagyon jó volt megtudni azt, hogy mindennek van értelme amit itt a földön cselekszünk. Így majd odaát elnyerhetjük vagy a dicséretet, vagy a büntetést.
Ha az emberek tudatában lennének mi vár rájuk a haláluk után, még a pici vétkeket is elkerülnék, hogy ne kelljen a tisztítótűzbe menni, hanem egyenesen a Mennybe jussanak. Ezt csak itt a földön lehet kiérdemelni a kegyelem által. Élő hitre van szükségünk, hogy ilyen szintre jussunk. Kérni kell a hit kegyelmét Istentől, hogy megértsük, mit kell tennünk. Reggel, amikor fölkeltem és dolgozni mentem a munkahelyemre, éreztem, hogy sugárzom magamból azt a szeretetet, ami a Mennyben átjárt. Mindenkit szerettem volna megölelni, hogy kapjon abból a természetfölötti szeretetből, amelyben ott részesültem.
Az egyik rokonomnak üzenetet hoztam az Égből. Ö nem hitt Isten szeretetében. Megfogadta a tanácsomat, és megkapta a hit kegyelmét Istentől. Megváltozott az egész élete, nagy segítségemre volt.
Amikor elmagyaráztam neki hol jártam, nagyon elcsodálkozott. De látta rajtam azt a nagy örömöt, boldogságot, - így megértette, hogy igaz minden amit mondok, jó példájával törekedett arra, hogy segítsen másokon.
A Szűzanya hét üzenete Nagyfaluban a Szentháromság hegyén, az egész emberiségnek
2004 november elsőszombatján:
"Szeressétek jobban az Úr Jézust az Oltáriszentségben. Szenteljetek több időt Jézus imádására és dicsőítésére. Áldozzatok minél gyakrabban, tiszta lélekkel. Szeressétek jobban fölszentelt papjaimat. Imádkozzatok többet értük. Értékeljétek jobban a papokat, akik a Szentlélek által, üdvösségetek érdekében létrehozzák az Oltáriszentséget".
2004 december elsőszombatján:
"Itt a természet templomában vagytok. Itt megakarlak tanítani benneteket: az engedelmességre, az állhatatosságra és a bizalomra. Ez a három erény nagyon fontos lesz az elkövetkezendő időben.
Vissza akarom vezetni: az egyszerűséghez és a szegénységhez azokat, akik hallgatnak Rám. A világ: a vagyon, a hírnév és a múlandó dolgok után szalad. Nektek az ellenkezőjét kell tennetek. Ez a hegy alkalmas arra, hogy Jézussal és Velem legyetek. Itt jobban meghalljátok a Szentlélek hangját.
Az első Karácsony évezredekkel ezelőtt a világ szégyene volt. Lejött a Földre a Világosság és az emberek nem fogadták be. Tőletek elvárom, hogy ne gazdag javakkal ajándékozzátok meg egymást. Ezt a világ fiai teszik. Ti egymásnak elsősorban Jézust adjátok és emellett egy kis figyelmességet, ami hitet ad. Értékeljétek a megáldott kegytárgyakat, amelyek által megvédlek benneteket.
Bízzatok Bennem! Én mindenkit Jézus Krisztushoz akarok vezetni, Ö pedig az Atyához, az örök boldogságba.
Készüljetek fel, rövidesen megjelenik a "Bűn Embere", aki azt fogja mondani magáról: "Én vagyok az Isten". Akkor kilátástalanság, nagy sötétség és zűrzavar lesz az egész világon. A keresztes Kígyóval kell megküzdenetek. Jézus, csak azután fog eljönni a Földre, nagy fényben, hogy elhozza a Világosságot. Aki Jézusban és Bennem bízik, minden rossztól megmenekül. Amit Jézus és Én fogunk adni nektek, az mindörökké megmarad`.
2005 január elsőszombatján:
"Ma, az év kezdetén, ünnepélyesen jelentem be nektek:
Én a Remény Anyja vagyok!
Egy új időszakba léptetek, amikor megmutatkozik az isteni Igazságosság Isten Irgalma mellett, amely megtisztítja a világot a gonosztól. Az a nagy katasztrófa, amely Karácsonykor történt, az egy nagy figyelmeztetés volt az egész világnak. Készüljetek fel: ehhez hasonló több is fog következni.
Ti, akik követtek Engem, ne féljetek, mert Én a Remény Anyja vagyok. Ahogy elhoztam 2000 évvel ezelőtt a Világosságot a világba, úgy hozom el ezután is. Amikor minden sötétségben lesz és minden kilátástalanná válik, akkor fog Szent Fiam visszatérni. Én, aki a Remény Anyja vagyok, egy elkövetkezendő időpontban, befogom jelenteni Szent Fiam visszajövetelét, ide a Földre. Készüljetek fel erre az időre: sok imával, sok jócselekedettel, megbocsátással és sok-sok szeretettel.
Egy imát ajánlok nektek, amelyet mondjatok el minden reggel, térden állva:
Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek. Teljes szívemből imádlak és felajánlom Neked: Urunk Jézus Krisztus legdrágább Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét, amely a világ összes Tabernákulumában jelen van, engesztelésül a szidalmakért, az istenkáromlásokért, a közömbösségért, amelyekkel Öt megbántják. Jézus Legszentebb Szívének végtelen érdemeiért és Mária Szeplőtelen Szívének közbenjárására könyörögve kérlek, térítsd meg a szegény bűnösöket."
Addig mondjátok ezt az engesztelő imát, míg van Oltáriszentségetek. Ezen ima végzésével nagyon sokat tehettek az egész emberiségért. Tudjátok meg, minden bekövetkezik, amit Fatimában megjövendöltem. Ez az időszak elérkezett! ! ! Ti, akik hallgattok Reám, ne féljetek, mert soha nem látott boldogságban lesz részetek. Én, aki a Remény Anyja vagyok elakarlak vezetni benneteket Szent Fiamhoz, Jézus Krisztushoz. Köszönöm, hogy meghallgattatok!"
2005 február elsőszombatján:
"Ma, az örömre hívlak meg benneteket. Jézus, Szent Fiam, aki nagyon szeret titeket, vissza akar jönni a Földre és olyan örömet fog hozni, amely a világ kezdete óta még nem volt. Erre az örömre kell felkészítselek benneteket a szívetekben. Ez nem olyan öröm lesz, amit a világ ad.
Ti, most, tele vagytok félelemmel, a sok katasztrófa miatt. Ne erre figyeljetek, mert a félelem kiszorítja belőletek az örömet. A félelem nem Tőlünk van.
Ti, arra figyeljetek, hogy megtisztítsátok, felkészítsétek a szíveteket, hogy az mindig tiszta legyen. Ne tartsatok haragot senkivel! Ne ítélkezzetek senki felett! Nyissátok ki a szíveteket és mindent adjatok át Szent Fiamnak.
Rövidesen egy rendkívüli kegyelemben lesz részetek. Isten egy nagy figyelmeztetést ad az egész világnak. Ez nagy örömet fog jelenteni mindazoknak, akik hisznek Bennem és Szent Fiamban.
Mindenki, ott ahol van, ahol él látni fogja a mennyországot és az Isten fényében látni fogja önmagát, úgy ahogy van. Ez az esemény hamarosan bekövetkezik!!!
Ti, gyermekeim, még nem vagytok felkészülve a szívetekben az öröm befogadására. Most, azért jöttem, hogy jelenlétemmel, áldásommal, üzenetemmel erre a nagy örömre készítselek fel benneteket.
Köszönöm, hogy meghallgattatok!"
2005 március elsőszombatján:
"Drága Virágaim! Örömömre vagytok, hogy ilyen sokan eljöttetek a Szentháromság hegyére ebben a hideg időben is. Azért vagytok az Én Virágaim, ebben a hideg télben, mert hisztek abban, hogy Szent Fiam vissza fog térni a Földre.
A mennyei Atya megörvendeztetésére kezdeményeztem: az elsőpéntek, az elsőszombat és az elsővasárnap megtartását. Ma nézzetek jól körül. Fehérbe öltöztettem értetek a tájat, azért, hogy rámutassak arra, ilyen hófehér lélekkel kell várjátok Szent Fiam visszajövetelét. Szeplőtelen Szívemre figyeljetek, amelynek a diadala elkezdődött. Az engesztelőkre való tekintettel, a Szentháromság sok országnak és nemzetnek fog megkegyelmezni. Itt, a hegyen, meg akarlak tanítani benneteket Szent Fiam örök imádására, aki az Oltáriszentségben jelen van. Újra felhívom a figyelmeteket a három erényre: az Istennek való engedelmességre, a jóban való állhatatosságra és az Égiekbe vetett bizalomra, amelyre valóban nagy szükségetek lesz az elkövetkezendő időben. Ezek az erények nagyon tetszenek. Nekem és a mennyei Atyának is.
Ti, akik eljöttetek ide a hegyre, nagy örömömre vagytok. Veletek fogom megismertetni Szent Fiam tervét. Meg fogjátok látni, a közeljövőben, Erő és Fény fog a kis kápolnából kiáradni az egész világra, a ti hiteteken keresztül.
Ahogy eljöttetek, ebben a hideg évszakban ide, úgy ezután is gyertek el, hogy megörvendeztessétek az Égieket. Higgyetek és maradjatok szép Virágaim, hogy amikor Szent Fiam eljön összegyűjthesselek egy csokorba és átnyújthassalak titeket boldogan Neki.
Soha ne felejtsétek el: nagyon örülök nektek!!! Köszönöm, hogy meghallgattatok!"
2005 április elsőszombatján:
"Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, akik eljöttetek ide, a Szentháromság hegyére. Tudom, most mindenki azt várja, hogy beszéljek a Szent Pápáról, aki most a Karomban van. Elsőpénteken, Jézus Szent Szívének és Szent Vérének ünnepén, II. János-Pál pápa az Égben volt Szent Fiamnál. Én, azt kértem Szent Fiamtól, hogy engedje még vissza a Földre, az Én Karomba, elsőszombaton, mivel Szeplőtelen Szívemnek is szentelte magát és azért, hogy Őt, lelkületét nektek tudjam átadni. Most, még arról szeretnék nektek beszélni, amit II. JánosPál pápa elvállalt. Pápasága elején, amikor a Szent Péter téren meglőtték, Én mentettem meg az Ő életét. A Karomba esett össze. Visszakapva az életét, újra Jézus Irgalmas Szívének és az Én Szeplőtelen Szívemnek szentelte magát. Akkor kapott egy feladatot az Égiektől, hogy megismertesse: a mennyei Atyát, Szent Fiamat, a Szentlelket, a teljes Szentháromságot az egész Földön.
Ő elvitte az Örömhírt az egész világba. Elment minden vallásúhoz, minden nemzetiségűhöz, azért, hogy bocsánatot kérjen tőlük és kérje őket, hogy ők is bocsássanak meg egymásnak.
Szent Fiammal együtt, az volt a kérésünk, hogy II. JánosPál pápa sokat dolgozzon azért, hogy együtt legyen a Húsvét megünneplése. Mivel sokan nem hallgattak Rá, hogy a két nagy vallás valóban kibéküljön egymással, egységre jutva a Húsvét megünneplésében, ezután a mennyei Atya személyes figyelmeztetésére számíthatnak.
Miközben a Pápát a Karomban tartom, azt is el kell mondjam nektek, hogy ezt a helyet is, a Szentháromság hegyét, II. JánosPál pápa imájára választottam ki. Ez a hely, Isten tulajdona, ahol minden ember otthon érezheti magát.
1987-ben, `Mária évében`, a Pápa imádságára adta meg a mennyei Atya, többek között, ennek a `két személynek`, azt a feladatot, hogy imádkozzanak sokat az egységért és egységre vezessék a rájuk bízottakat. Tudnotok kell, ezt a közösséget "Mi Ketten" vezetjük, Szent Fiammal, kiválasztott eszközeinken keresztül.
Az elkövetkezendő időben, olyan történéseknek lesztek tanúi, amit soha nem hallottatok és soha nem láttatok. Bármi is jön, ti ne féljetek, ti mindig kövessétek II. János-Pál pápa irányvonalát, amelyet az egész világon hirdetett.
II. János-Pál pápa, most, ameddig él, szenvedésének minden pillanatában, de halála után is nagyon sok lelket ment meg az örök életre. Ő az utolsó időknek az egyik `Legnagyobb Szentje`, mert egységre akarta vezetni, nemcsak a különböző vallásúakat, hanem az egész világot, Jézus Akarata szerint. Ne féljetek senkitől és semmitől. Én, aki a Remény Anyja vagyok, Szent Fiammal mellettetek állunk. Ti mindig maradjatok meg II. János-Pál pápa lelkületében és legyetek hűek Hozzá, ha kell, életetek árán is.
Köszönöm, hogy meghallgattatok!"
2005 május elsőszombatján:
"Drága Virágaim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Köszönöm, hogy eljöttetek ide, erre a hegyre, amely a Szentháromságnak lett felajánlva. Örülök, hogy ismét együtt látom a kis engesztelő közösséget. Azért hívlak benneteket Virágaimnak, mert olyanok vagytok, mint a száraz talajban élő Virágok, amelyek az Égből kapják a harmatot és attól növekednek. Ti is, a Mennyből kapjátok a harmatot, amely életben tart benneteket.
Kedveseim! Hetedszer adok üzenetet ezen a helyen, ami a teljességet jelenti. Mindent elmondtam nektek, amit tudnotok kell. Az egész világ szeme, most újra Fatima felé fordul. Minden be fog teljesedni, amit ott megjövendöltem. Most, a világ, a harmadik Fatimai titok beteljesülése előtt áll.
Az utolsó időben, összegyűjtöm az egész világból gyermekeimet, hogy engeszteljék a súlyosan megbántott Istent igazságos haragja miatt. Kérlek benneteket, tartsatok bűnbánatot, mert másképpen nem lesz jövőtök. Ne várjátok meg Isten rendkívüli figyelmeztetését. Térjetek vissza Istenhez, hogy megmeneküljön az egész világ. Tanuljátok meg és mondjátok, - amíg nem késő - azt az imát, amit Fatimában kaptak a gyerekek. Drága gyermekeim! Ti ne féljetek senkitől és semmitől! Ti csak szeressetek és ajánljatok fel minden fájdalmat, nehézséget, keresztet Istennek. II. János Pál pápa temetése után, egy pozitív erő indult el az egész világban. A sok engesztelés, a számtalan megtérés miatt, sok büntetés lett eltörölve! Szeretteim! Ha követitek tanításomat, egy nagyon szép jövő fog várni rátok, amelyben véglegesen megszűnik: a bűn, a szenvedés és a halál. Legyetek segítségemre abban, hogy ez a világ megtisztuljon és minél hamarabb eljöjjön egy boldog korszak a Földre, visszatérő Szent Fiammal.
