Bejelentés



Ébredések, jelenések

















1917. – Fatima /portugál tanyaközpont/

Fatima a jelenések idején 35-40 tanyát egyesítő portugál kis tanyaközpont. Innen pár kilométerre található Cova da Iria (Szent Irén völgye) ahol a Mária-jelenések kezdődtek. Az Aljustreli tanyán élő gyerekek itt legeltették bárányaikat. Nemcsak rokonok, de jó barátok is voltak. Minden délben együtt mondták el térden állva a rózsafüzér imát, majd játszottak tovább, miközben a nyájra is ügyeltek. A domboldalon levő kövekből kis házikót építettek nem is sejtve, hogy itt nemsokára Portugália legnagyobb bazilikája fog magasodni. Az események 1916-ban angyali jelenésekkel indultak.

Angyali jelenések




Első angyali jelenés



Lucia 10, Ferenc 9, Jácinta 7 éves, mikor 1916 tavaszán a juhok őrzése közben egy fénylő ifjú jelenik meg, aki a Béke Angyalának nevezi magát. Az angyal közös imára szólítja őket, majd letérdel, homlokával a földet érintve meghajol és háromszor ismétli:

„Istenem hiszek benned, imádlak téged,

remélek benned és szeretlek.

Bocsánatért esedezem hozzád mindazokért,

akik nem hisznek benned, nem imádnak,

nem bíznak benned és nem szeretnek.”

Majd a gyerekekhez fordulva mondja:

„Így imádkozzatok!. Jézus és Mária Szíve kegyesen fogadja imáitokat.”

Ezután eltűnt.



Második angyali jelenés



A jelenés egy szép nyári napon közvetlen ebédidő után váratlanul érkezik.

„Mit csináltok?” – kérdezi az angyal.

„Imádkozzatok, imádkozzatok sokat! Jézus és Mária Szentséges Szíve általatok akarja irgalmasságuk tervét megvalósítani. Imádkozzatok szakadatlanul és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent bántják meg és kérjétek a bűnösök megtérését. Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét. Portugália Őrzőangyala vagyok, a Béke Angyala.”

„Hogyan hozzunk áldozatot? – kérdezi Lucia.

„Mindent alakítsatok áldozattá. Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni és viseljétek türelmesen.”

A felszólítást a gyerekek megfogadták és sokszor órákon keresztül földre borulva imádkozták a kapott imát.


Harmadik angyali jelenés



1916 őszén az angyal kezében kehellyel és felette egy ostyával jelenik meg, melyből vércseppek hullanak a kehelybe. Ismét leborul (miközben a kehely és az ostya a helyén lebeg) és háromszor ismételve mondja:

Ennek a találkozásnak emlékét ma szoborcsoport jeleníti meg.



„Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú, Szentlélek! Mélységes alázattal imádlak, s felajánlom Neked Jézus Krisztus legdrágább Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét, aki a föld valamennyi tabernákulumában jelen van, engesztelésül a szentségtörésekért, a szidalmazásokért és közömbösségért, melyek által Őt bántják meg. Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.”

Ezután az ostyát Lucia, a kehely tartalmát Ferenc és Jácinta kapja, miközben így szól:

„Vegyétek Jézus Krisztus testét és igyátok vérét, melyet a hálátlan emberek oly szörnyen meggyaláznak. Tegyétek jóvá bűneiket és vigasztaljátok a jó Istent.”

Végül a földre borulva háromszor elmondja az előző imát és eltűnik. A látottakat a három kis látnok titokban tartja s rendszeresen engesztelnek.





A Mária-jelenések





Első jelenés (1917. május 13. vasárnap)



1917. május 13-án a három kis pásztor gyermek a Szent Irén völgyében fényvillanásokat lát. Vihartól tartva gyorsan igyekeznének hazafelé mikor egy fehérbe öltözött „Napnál is fényesebb” asszonyt vesznek észre a kis tölgyfa felett.



A jelenés asszonya szól elsőként:

„Ne féljetek nem bántalak benneteket.

„Honnan jön? – kérdi Lucia.

„Az Égből.”

„S mit kíván tőlünk?

„Azért jöttem, hogy kérjelek benneteket: jöjjetek a következő hat hónapban is ide,

ugyanezen a napon és ugyanebben az órában. A végén megmondom, hogy ki vagyok és

mit akarok.

Visszatérek még egy hetedik alkalommal is.”

„Én is az Égbe fogok jutni? – kérdi Lucia.

„Igen.”

„És Jácinta?”

„Ő is.”

„És Ferenc?”

„Ő is, de addig még nagyon sok rózsafűzért kell elimádkoznia.”

„Maria das Neves- Lucia 16 évesen elhunyt barátnője - szintén már az Égben van?”

„Igen.”

„És Amália?”

„Ő még a világ végéig a tisztítóhelyen marad. Fel akarjátok magatokat ajánlani Istennek? Elfogadjátok kezéből a szenvedést, amit majd számotokra küld, jóvátételül minden bűnért, amivel Őt bántják meg és a bűnösök megtéréséért?”

„Igen.”

„Valóban sokat fogtok szenvedni, de Isten kegyelme lesz menedéketek. Imádkozzátok mindennap a rózsafűzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét, és a háború hamarosan befejeződjön!”


Második jelenés (1917. június 13. szerda)



A Szűz megjelenésekor Lucia szólal meg először:

„Mit kíván?”

„Jöjjetek ide a jövő hónap 13-án is. Imádkozzátok minden nap a rózsafűzért és

tanuljatok meg olvasni. Ezután majd megmondom, hogy mit akarok.

Lucia egy beteg gyógyulását kéri. A válasz:

„Ha megtér, még az év folyamán meg is gyógyul.”

„Szeretném kérni hogy, mindhármunkat vigyen fel a mennybe.”

„Hamarosan jönni fogok Jácintáért és Ferencért, de neked továbbra is itt kell

maradnod. Jézus téged akar felhasználni, hogy engem jobban megismerjenek és szeressenek. Meg akarja alapítani a világban Szeplőtelen Szívem tiszteletét.”

„Akkor egyedül maradok?”

„Nem leányom! Szenvedsz emiatt nagyon? Ne csüggedj el! Az én Szeplőtlen Szívem lesz a te menedéked és Istenhez vezető utad.”

Ferenc két évvel később 1919. április 4-én, Jácinta pedig 1920. február 20-án távozott Égi otthonába.



Harmadik jelenés (1917. július 13. péntek)



Mivel Jácinta májusban édesanyjának felfedte a történéseket 1917 július 13-án már nagyobb tömeg kísérte a látnokokat. Legalább 2000-en voltak, de egyesek 3-5000 embert is említenek. Luciát alig lehetett rávenni, hogy elmenjen a jelenésre, mert édesanyja hitetlensége arra akarta kényszeríteni, hogy vallja be hogy csak hazugság az egész. Szidta és verte is szegény Luciát aki lélekben is igen sokat szenvedett emiatt. Lucia alig tudott megszólalni mikor a Szűz megjelent.

„Mit kíván? – kérdezi Lucia ismét a jelenések asszonyát.

„A következő hónap 13-án jöjjetek újra ide. Imádkozzátok a Rózsafüzér Királynéja tiszteletére tovább a rózsafűzért, hogy így kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború végét, mert egyedül Ő tud rajtatok segíteni.

„Tessék megmondani, hogy kicsoda s tessék egy csodát művelni, hogy mindenki higgyen!”

„Jöjjetek ide minden hónapban. Októberben megmondom, hogy ki vagyok és mit akarok. Csodát is fogok tenni, hogy higgyenek a jelenésnek…Hozzatok áldozatot a bűnösökért. Gyakran, különösen ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok:



Ó Jézusom! Irántad való szeretetből,

a bűnösök megtéréséért s a Szűzanya

Szeplőtelen Szívén tett sérelmek jóvátételéért.”



Ezután a Szűz látomásban megmutatta a kárhozat helyét, amit azonban láttak titokban kellett tartaniuk.



A pokol látomása



„Amikor a Szűzanya az utolsó szavakat mondta, ugyanúgy széttárta karját, mint az előző két jelenésnél. A fénysugarak amelyek onnan áradtak, úgy tűnt, a Föld mélyébe hatoltak, ahol egy óriási lángtengert láttunk, benne feketére égett lényeket, ördögöket és ember formájú lelkeket, amelyek olyanok voltak, mint az áttetsző , parázzsá égett szén. A lángok a magasba röpítették őket, lebegtek, majd visszaestek és közben annyira kiabáltak, könyörögtek, siránkoztak a fájdalomtól, hogy a félelemtől reszketni kezdtünk. (Ez akkor volt mikor a jelenés közben felkiáltottam- mondja Lucia) A különféle formájú ördögök ismeretlen állatokra hasonlítottak, de áttetszőek voltak, mint az izzó szén. Ez a látvány csak egy pillanatig tartott. Meg kell köszönnünk jóságos mennyei édesanyánknak, hogy nekünk már megígérte a mennyek országát, különben a borzalomtól és a félelemtől talán meghaltunk volna.”

„Segélyt kérően a Madonnára néztünk. Ő jósággal és szomorúsággal telve mondta:

„Láttátok a poklot, ahová a szegény bűnösök kerülnek. Hogy megmentsük őket, az Úr a világban be akarja vezetni Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszitek, amit mondok nektek, sok lélek megmenekül és eljön a béke is. A háború a végéhez közeledik, de ha az emberek nem hagyják abba az Úr megbántását, nem telik el hosszú idő és új még szörnyűbb háború fog kirobbanni. Ez XI. Pius pápasága alatt következik majd be. Ha egy éjszaka ismeretlen fényt láttok majd, tudjátok, hogy ez az Isten jele, hogy közeledik a világ megbüntetése a sok gonoszságáért: háború, éhínség, az Egyház és a Szentatya üldözése.

Hogy ezt megakadályozzuk, az a kérésem, hogy Oroszországot ajánlják fel Szeplőtelen Szívemnek és vezessék be az engesztelő szentáldozást a hónap első szombatjain.

Ha kérésem teljesülnek, Oroszország meg fog térni és béke lesz. Ha nem elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést okoz; a jók mártírokká válnak, a Szentatya sokat fog szenvedni; több nemzetet kiirtanak… Végül Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik, a Szentatya Oroszországot felajánlja nekem, amely megtér és a világra békés korszak virrad. Portugália megőrzi hitét. Mindezt nem szabad senkinek sem elmondanotok, csak Ferencnek. ( Ő ugyanis a jelenéseket mindig csak látta, de nem hallotta, azt a többiek mondták el neki .) A rózsafüzér minden tizedéhez fűzzétek hozzá: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétől és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra.”



Negyedik jelenés (1917. augusztus 19. vasárnap)



Az eredetileg augusztus 13-i jelenésre már mintegy ötezer ember jött el a Cova da Iria lejtőjére, de a látnokok letartóztatása és kihallgatásuk miatt a Szűz 19-én jelent meg váratlanul a gyerekeknek Valinhosban. Ekkor Lucia Ferenccel és annak bátyjával, Jánossal legeltette a nyájat. A villámlások és az ég színe már ismerős volt Luciának, ezért megkérte Jánost siessen Jácintáért. Alighogy megérkezett Jácinta, nemsokára megjelent a Madonna egy hasonló fa fölött mint Cova da Iriaban és a következőket mondta:

„Azt akarom, hogy 13-án gyertek Cova da Iriába, és októberig naponta imádkozzátok a rózsafűzért. Az utolsó hónapban csodát teszek, hogy mindenki higgyen. Ha nem vittek volna titeket Vila Nova de Ourémba a csoda sokkal hatásosabb lett volna.

Megígérte nekik, hogy kárpótlásul eljön Szent József is a kis Jézussal, hogy a világnak békét ajándékozzon. Eljön az Úr is, hogy megáldja a népet és a Miasszonyunk Fájdalmas Anyaként fog megjelenni. Mivel a zarándokok a tölgyfánál sok adományt hagytak, Lucia megkérdezte, mi legyen ezekkel. Azt a választ kapták, hogy egy részéért vegyenek két hordozható állványt. Az egyiket Lucia és Jácinta vigye két fehérruhás kislánnyal, a másikat Ferenc három, fehér palástba öltözött fiúval. A többi adományból építsenek egy kis kápolnát és terjesszék a rózsafüzér imádkozását.

„Imádkozzatok sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért. Nagyon sokan kerülnek a pokolba azért, mert senki sem imádkozik értük és nem hoznak áldozatot.”

Ez a jelenés is mintegy 10 percig tartott, aztán a Hölgy elbúcsúzott a gyerekektől.



Ötödik jelenés (1917. szeptember 13. csütörtök)



10 óra körül már hatalmas embertömeg gyűlt össze. Mindenki a legnagyobb tisztelettel közeledett a jelenés helyéhez. A férfiak levették kalapjaikat, majdnem mindenki térdelt és áhítattal imádkozott. A gyerekek körül annyi ember tolongott, hogy alig tudtak haladni. Sokan kiáltottak, könyörögtek nekik, hogy kérjenek a Madonnától gyógyulást, megtérést stb.

„Sohasem felejtem el azt a mély benyomást, amikor sok ezer ember térdre borult, sírtak, imádkoztak és mélységes hittel hangosan könyörögtek az Egek Királynőjének anyai közbenjárásáért. Amit itt negyed óra alatt átéltünk, azt lehetetlen elfelejteni, de leírni sem könnyű – írja egy szemtanú levelében.

A jelenés előtt egy csodálatos fénygömb érkezésére lett figyelmes a tömeg, majd a jelenés végén a gömb felemelkedett és eltűnt miközben a Nap felé haladt. Sokan megjegyezték: „A Madonna volt!”

A Szűz újból a rózsafüzér imádkozására buzdította a gyerekeket, hogy ilyen módon segítsék elő a háború befejezését. Aztán megismételte augusztusi ígéretét. Lucia néhány beteg gyógyulását kérte:” Egyesek meggyógyulnak, mások nem..” Nincs mindenki egyforma lelkiállapotban, van akinek jobban a javára válik a betegség keresztje mint a gyógyulás.

Lucia kapott az emberektől két levelet és egy üveg kölnivizet, hogy adja át a Madonnának:

„Önnek küldték, átadhatom?”

„Ilyen dolgokat az égben nem használunk”- volt a válasz.



A fénygömbön és a napsugárzás csökkenésén kívül észlelni lehetett:



- hogy a Hold és a csillagok fényes nappal is jól láthatók voltak

- a föld felett sárgás fény terjengett

- a gyerekeket és a tölgyet egy fehér felhő borította

- fehér pelyhek szállingóztak, majd pár méterre a föld felett eltűntek.


Hatodik jelenés (1917. október 13. szombat)



Már előző nap megkezdődött az emberek özönlése Fatima felé. Bár 13-a borús, esős nap volt mégis 50-70 ezer ember várta a csodát amit a látnokok tolmácsoltak a nép felé.

Dél körül a tömeg közös imát kezdett a gyerekekkel. A jelenség a szokott helyen tűnt fel. Mindenki láthatta, hogy egy fehér felhő keletkezett a látnokok körül, amely később 5-6 méterre felszállt.

„Kicsoda ön és mit kíván tőlem? – kérdezte Lucia.

„A Rózsafüzér Királynője vagyok. Azt akarom, hogy ezen a helyen egy kápolnát építsenek tiszteletemre és naponta imádkozzák a rózsafűzért. Ha ezt teljesítik a háború véget ér és hazajönnek a katonák. Az emberek térjenek meg és tartsanak bűnbánatot... Az emberek ne bántsák tovább az Istent, már annyit bántották!”

Búcsúzóul a Szűzanya széttárta kezét, amely sugárzott mint a napfény.

„Nézzétek a Nap!”- kiáltotta Lucia.

A Napcsoda





Az eső hirtelen elállt, a felhők felszakadtak és a nap korongja láthatóvá vált. A színe olyan volt mint a Holdé. A korong mint egy tűzkerék, elkezdett sebesen forogni a tengelye körül és sárga, zöld, vörös, kék és lila sugarakat lövellt ki magából. A táj fantasztikus színözönbe merült. Egy pillanatra a Nap megállt, majd folytatta tüzes táncát. Még egyszer megállt, hogy aztán harmadszorra is csodálatos látványt nyújtson, még színpompásabbat és ragyogóbbat, mint eddig. Aztán a Nap mintha eltávolodna majd hirtelen közeledni kezdett. Sok ezer ember félelemkiáltása hangzott fel.





„ Csoda, csoda! - Hiszek Istenben! – Ave Maria! – Istenem Irgalmazz! - lehetett hallani mindenfelé.

Az emberek térdre borultak a sárban és hangos szóval bánták bűneiket. Mindez jó 10 percig tartott. A jelenséget 5, sőt még ennél is több kilométer távolságban észlelték. Sok tanú állítása szerint a napcsoda után általános meglepetést keltett, hogy a teljesen átázott ruhák tökéletesen megszáradtak.

Amikor a gyerekek a távozó Madonnát figyelték ahogy a Nap felé emelkedik és lassan eltűnik, hirtelen meglátták a Szent Családot: jobbról a Legszentebb Szüzet fehér ruhában és kék palástban, balról Szent Józsefet az egy-két éves kis Jézussal. A Szent Család a kereszt jelével áldotta meg a világot. Amikor ez a látomás eltűnt, Lucia az Üdvözítőt látta, ahogy megáldja a népet, majd

még egyszer a Madonnát két különböző megjelenési formában: mint a Fájdalmas Anyát

és mint a Kármelhegyi Boldogasszonyt. A jelenések hiteles voltát 1930. október 13-án százezer zarándok előtt hirdették ki. Ma a jelenések helyén Portugália legnagyobb bazilikája áll.



A fatimai jelenések befejeződtek, de Lucia életében Mária többször megjelent

még, s ilyenkor mindig kérésekkel fordult hozzá:



1925. december 10-i Pontevedrai (Spanyolország) jelenésben a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve tiszteletével kapcsolatban szólt: „Leányom, nézd tövisekkel körülvett Szívemet. A hálátlan emberek káromlásukkal megsebzik. Legalább te vigasztalj és hozd tudomásukra ígéretemet, hogy a halál órájában mellettük állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel azoknak, akik öt hónapon keresztül minden első szombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafűzért elimádkozzák és 15 percet a rózsafüzér titkairól elmélkedve velem töltenek, hogy ezáltal engeszteljenek.”A második jelenésben pedig még kiegészítette: „Jézus…meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget és ezeket a lelkeket Isten úgy fogja szeretni, mint a virágokat, amelyeket én állítok oda, hogy trónját díszítsék.” Ekkor Lucia a dorottyás nővérek körében élt.



1929. június 13-i Tuy-i jelenésben a Szűzanya kérése:

„Elérkezett a pillanat, amelyben Isten felszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti.”

Még a jelenés alatt közölte azt is, hogy kérését sajnos késve fogják csak teljesíteni:

„Nem akarnak kérésemre hallgatni!…Meg fogják bánni és teljesítik is, de már késő lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő…”

XII. Pius pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. A késedelem 40 éves bolsevizmust, háborúkat és egyházüldözést okozott. A felajánlást VI. Pál is megtette 1967. május 13-án,

de a Szűz - Lucia szerint - csak II. János Pál pápáét fogadta el 1982. május 13-án, mert ekkor teljesült, hogy a világ összes püspökével együtt történjen a felajánlás. A Szentatya a világ püspökeivel együtt 1984. március 25-én újra felajánlotta az emberiséget és az egyházat Mária Szeplőtelen Szívének a fatimai kegyszobor előtt, amelyet erre az alkalomra a fatimai püspök Rómába vitt.










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!